Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken, akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!
                                                   
Ha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor csendben rád hajolnék. Füledbe súgnám altató mesémet, elmondanám százszor, mennyire szeretlek.
                                                   
Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled mindig felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod.
                                                  
Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Ne titkold el, mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb és jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
                                                  
Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, én már akkor éreztem, meghalok érted.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett ajkamon... karomba zártalak, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz, s én szeretlek téged.

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha.

Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.

Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek, hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.
                                                  
Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát. De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében örökre élsz.

                                                  

Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van, mégis milyen boldog.

                                                              

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy. Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban. Olyan vagy nekem, mint egy édes virág. Többet érsz nekem, mint az egész világ!

                                                              
Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.
                                                 
Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked, hogy szeretlek nagyon.
                                                 
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
                                                 
Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.
                                                 
Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni. Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.
                                                 
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
                                                 
Ha látnád szemem csillogását, hallanád a szívem dobbanását, ha tudnád mit érzek irántad, elhinnéd akkor, hogy mennyire imádlak.
                                                 
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
                                                 
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.
                                                 
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.
                                                 
Szeretni ne tanulj korán, de ha szeretsz, szeress igazán. Mert az élet oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.